Informed consent, avagy beleegyező nyilatkozat

Beleegyező nyilatkozat és tájékozott belegyezés. Ezeket a magyar fordításokat találtam az angol szóösszetételre, amely tartalmilag annyit jelent, hogy egy bizonyos eldöntendő kérdésben minden lehetséges információt elmondtak neked, a magyarázatot megértetted, és a tudomásodra hozott kockázatokat megértetted és mérlegelted, kérdéseket tehettél fel és mindent összevetve szabad akaratodból megválaszoltad a neked feltett kérdést.

Pl. ilyen beleegyező nyilatkozatot kérnek egy nagyobb operáció előtt, ami akár élet-halál kérdése lehet. Általában beleegyezünk az operációba, mert a másik lehetőség gyakran egy beszűkült vagy rövidebb élet, stb. nem folytatom. Viszont eszünkbe sem jut megkérdezni az orvost, hogy hol szerezte a diplomáját, mert megbízunk az oktatási rendszerünkben és abban, hogy az orvos felesküdött a beteg érdekeinek védelmére.

Jó, de mi köze van ennek a pénzügyekhez?

Csak annyi, hogy nagyon hasonló a helyzet a személyes pénzügyek terén, vagyis csak látszólag.

2018 eleje óta a MIFID II irányelv rendelkezéseinek megfelelően minden befektetési termék vásárlóval a pénzintézetek alkalmazottai vagy ügynökei kitöltetnek és aláíratnak egy alkalmassági és megfelelőségi teszt kérdőívet, amely azt lenne hivatott dokumentálni, hogy a termék megfelelő az ügyfélnek ill. ha nem, akkor az az ügyfél felelőssége. A kezdeti pénzintézeti riadalom után, minden megy a régi kerékvágásban. Az ügyfelek, mint korábban, most is szolgaian aláírnak mindent, hiszen nem csak nekik nincs fogalmuk a pénzpiacok tényleges működéséről, hanem az eladó alkalmazottaknak, ügynököknek sem, ráadásul az érdekeik antagonisztikusak: ami az egyik félnek jó, az a másiknak rossz, és ez fordítva is igaz.

Szóval ott tartottunk, hogy csak látszólag hasonló a helyzet.

A bizonyos eldöntendő kérdés: megvegyed-e a befektetési terméket? Szíved mélyén érzed, hogy be kell fektetned, mert az infláció elértékteleníti a megtakarításaidat, de igazából nem vagy tisztában azzal, hogy mit veszel, annak mi a tényleges költsége, és mi lesz a befektetés reálisan várható, valószínű kimenetele. Ráhagyod az ellenérdekelt félre, hiszen ő a szakember, pedig a te pénzedről, jövődről, nyugdíjadról, stb, van szó.

Minden lehetséges információt elmondtak neked? Ugyan, haladjunk már, nincs erre idő! Igazából nem is tudod, hogy mit kellene kérdezni még.

Kockázatok? Ugyan már! Mindenki tudja, hogy a befektetés kockázatos, de a hangzatos marketing nevek és a tavalyi pompás hozamok csillapítják a fájdalmat. A pénzintézeti alkalmazott vagy ügynök honnan a csudából tudná, hogy befektetés időtáv és cél nélkül nem létezik, neki ezt nem mondták el. Általában esik egy-két szó a termék leírásában a javasolt időtávról, de először legyen meg a deal, utána lepapírozzuk. A lényeg mellékes. Kérdéseket fel lehet tenni, de ezekben a szituációkban vak vezet világtalant.

Szóval a folyamat végén előáll a pénzintézet makulátlanságát bizonyító okirat. Az a kérdés persze ezekben az esetekben sem merül fel, hogy hol szerezte az ügynök vagy alkalmazott a diplomáját (ha egyáltalán van neki), mert hát egy ilyen nagy pénzintézet csak tudja, mit csinál.

Szóval látszólag ugyanaz a helyzet, mint az orvos-beteg kapcsolatban, de valójában mégsem, és ez a bizalmatlanság forrása is egyben.

A megoldás az lenne, ha pontosan olyan beleegyező nyilatkozatot írhatnánk alá, mint egy operáció előtt, vagyis minden kockázatot megérthetnénk, és nem egy ellenérdekelt fél magyarázná el azokat, hanem olyan valaki, akiben maradéktalanul meg tudunk bízni, épp úgy, mint egy orvosban.

Tudom, hogy ez pillanatnyilag még lehetetlen, mert a pénzintézetektől független, csak az ügyfél érdekét bizalmi alapon előtérbe helyező pénzügyi közvetítők nem léteznek hazánkban (tisztelet a pár kivételnek). A világ erre halad, és szükségszerű, hogy az ilyen pénzügyi közvetítők nagy számban megjelenjenek a magyar piacon is, hogy az ügyfelek igazán tájékozott belegyezéssel lépjenek a személyes pénzügyek piacára.